1A TÍZ SZŰZRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT Akkor a mennyek országa hasonló lesz a tíz szűzhöz; azok fogták lámpásukat, és elébe mentek a vőlegénynek.
2Őt közülük ostoba volt, Őt pedig eszes.
3Az ostobák magukhoz vették ugyan lámpásukat, de nem vittek magukkal olajat.
4Az eszesek ellenben lámpásukkal együtt olajat is vittek az edényükben.
5Minthogy pedig a vőlegény sokáig elmaradt, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.
6Éjféltájban aztán kiáltás hangzott: Itt a vőlegény! Jöjjetek ki elébe!
7Akkor azok a szüzek mindnyájan fölkeltek, és rendbehozták a lámpásukat.
8Az ostobák így szóltak az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásunk elalszik.
9Az eszesek azonban így feleltek: Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nékünk, sem néktek; menjetek el inkább a kereskedőhöz és vegyetek magatoknak.
10Amikor pedig azok elmentek, hogy olajat vásároljanak, megérkezett a vőlegény; és azok a szüzek, akik készen voltak, bementek ővele együtt a menyegzőbe; és az ajtót bezárták.
11Később megérkezett a többi szűz is, és így kiáltozott: Uram, uram nyisd ki nékünk az ajtót.
12A vőlegény azonban így felelt: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13Éberek legyetek azért, mert nem tudjátok a napot, sem az órát, amikor az Ember Fia eljön.
14PÉLDÁZAT A KIOSZTOTT TALENTUMOKRÓL (Lk 19:11-27) Mert úgy van az (a mennyek országával), mint ahogyan egy bizonyos emberrel történt, aki útra készült, s előhívatta szolgáit és vagyonát átadta nékik;
15az egyiknek adott Őt tálentomot (egy tálentom kb. 9000 forint), a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a tehetsége szerint, és elutazott.
16Az, aki az Őt tálentomot kapta, azonnal elment és kereskedett azzal, és másik Őt tálentomot nyert;
17ugyanúgy, aki kettőt kapott, másik kettőt nyert.
18Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és oda rejtette el az ő urának pénzét.
19Sok idő múltával azután hazaérkezett azoknak a szolgáknak ura, és számadásra hívta őket.
20Akkor előlépett az, aki az Őt tálentomot kapta, s hozzá szerzett másik Őt tálentomot, és azt mondta: Uram, Őt tálentomot adtál nékem; íme, másik Őt tálentomot nyertem hozzá.
21Az ő ura pedig azt mondta néki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevésen, ezután sokat bízok reád; menj be a te uradnak ünnepi lakomájára.
22Odament az is, aki a két tálentomot kapta, és azt mondta: Uram, két tálentomot adtál nékem; ímé, más két tálentomot nyertem hozzá.
23Az ő ura azt mondta néki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevésen, ezután sokat bízok reád; menj be a te uradnak ünnepi lakomájára.
24Azután odament az is, aki az egy tálentomot kapta, és azt mondta: Uram, én tudtam rólad, hogy kemény ember vagy, és ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz a szérűről gabonát, ahol nem szórtál;
25és mivel féltem, elmentem, a tálentomodat elástam a földbe; íme, itt van, ami a tiéd.
26Az ő ura így felelt néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök a szérűről, ahol nem szórtam?
27Éppen ezért pénzemet a pénzváltók kezébe kellett volna adnod, és én megérkezvén kamatjával együtt kaptam volna vissza a magamét.
28Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van.
29Mert mindenkinek, akinek van, (mert a rábízott javakkal bölcsen élt) adatik még ahhoz, és bővölködni fog; attól pedig akinek nincs, (mert nem élt a rábízott javakkal) ami kevese van is, elvétetik majd tőle.
30A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre (a kárhozatra); sírás lesz ott és fogcsikorgatás.
31AZ EMBER FIA ÍTÉLETET TART A NÉPEK FÖLÖTT Amikor pedig az Ember Fia eljön az Ő dicsőségében, és Ővele mind az angyalok, akkor Ő dicsőségének királyi székére ül,
32és összegyülekeznek Őelőtte mind a népek, és elválasztja őket egymástól, amint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől,
33és a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja.
34Akkor azt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely néktek készíttetett el a világ teremtése óta.
35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok,
36mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám.
37Akkor az igazak így felelnek néki: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna?
38Mikor láttunk téged idegennek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
39Mikor láttunk téged betegnek vagy fogolynak, hogy elmentünk volna hozzád?
40A király így felel majd nékik: Bizony mondom néktek, amit a legkisebb atyámfiai közül eggyel cselekedtetek, azt énvelem cselekedtétek.
41Akkor majd szól a bal keze felől állóknak is, és azt mondja: Ti átkozottak, távozzatok tőlem az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.
42Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjúhoztam, és nem adtatok innom,
43idegen voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44Akkor majd azok is felelnek néki, és azt mondják: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjúhozni, vagy idegennek, vagy mezítelennek, vagy betegnek, vagy fogolynak, és nem szolgáltunk néked?
45Akkor így felel nékik: Bizony mondom néktek, amit nem cselekedtetek meg eggyel sem az én legkisebb atyámfiai közül, azt velem nem cselekedtétek meg.
46És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örökéletre.