1A TANÍTVÁNYOK KIVÁLASZTÁSA ÉS KIKÜLDÉSE (Mk 3:13-19; 6:12-16; Mk 6:7-13; Lk 9:1-6) Jézus magához szólította tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkeken, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget.
2A tizenkét apostol névsora pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak és testvére András, Jakab és testvére János a Zebedus fiai,
3Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté a vámszedő, Jakab az Alphaiosz fia és Thaddaiosz,
4Simon a kanánéus (azaz a vakbuzgó politikus) és Júdás az Iskáriótész, aki elárulta Őt.
5Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és megparancsolta nékik: Pogány vidékre ne menjetek el, samáriai városba se menjetek be;
6hanem inkább menjetek izráél házának elveszett juhaihoz.
7Elmenvén pedig hirdessétek: Elközelített a mennyek országa.
8Gyógyítsátok meg a betegeket, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki az ördögöket; ingyen kaptátok (az erőt), ingyen adjátok (a gyógyítást).
9Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,
10se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se botot, mert méltó a munkás az ő táplálékára.
11Amely városba vagy faluba bementek, tudakozzátok meg, hogy kicsoda abban a méltó (arra, hogy nála megszáll játok), és őnála maradjatok, amíg továbbmentek.
12Bemenvén pedig a házba, köszöntsétek azt a békesség kívánásával,
13és ha az a ház méltó arra, szálljon reá a ti békességetek, ha pedig nem méltó, a ti békességetek tireátok térjen vissza.
14És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg a ti beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy városból, rázzátok le a port lábatokról.
15Bizony mondom néktek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sora az ítélet napján, mint annak a városnak.
16JÉZUS TANÍTVÁNYAINAK SORSA; A BÁTOR VALLÁSTÉTEL (Mk 13:9-13; Lk 21:12-17) íme, én elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért óvatosak, mint a kígyók, és hamisság nélkül valók, mint a galambok.
17De óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékeikre adnak majd titeket, és a zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket;
18és helytartók meg királyok elé hurcolnak majd titeket énérettem, hogy tanúbizonyságot tegyetek előttük és a pogányok előtt énrólam.
19De amikor azoknak kezébe adnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, hogy miképpen vagy mit szóljatok, mert megadatik néktek abban az órában, hogy mit mondjatok;
20mert nem ti vagytok akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki általatok szól.
21Halálra adja pedig majd testvér a testvérét, atya a gyermekét, és a gyermekek szüleik ellen fordulnak majd, és megöletik őket.
22És gyűlöltek lesztek mindenki előtt az én nevem miatt, (mert az én nevemet valljátok); de aki mindvégig helytáll, az üdvözül.
23Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, fussatok a másikba; bizony mondom néktek: Nem járjátok végig izráél minden városát addig, amíg eljön az Ember Fia.
24Egy tanítvány sem feljebbvaló a tanítójánál, egy szolga sem az ő uránál.
25Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen (sorsát tekintve), mint az ő tanítója, és elég a szolgának, hogy olyanná legyen (sorsát tekintve), mint az ő ura. Ha a ház urát Beezebúlnak hívták, mennyivel inkább annak hívják az ő házanépét.
26De azért ne féljetek tőlük; mert nincsen olyan rejtett dolog, amely nem derül ki, sem olyan titok, amely nem tudódik ki.
27Amit a sötétben mondok néktek, mondjátok el fényes nappal; és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről.
28És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudták megölni; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket mind a testet el tudja pusztítani a gyehennában.
29Ugye két verébnek csak négy fillér az ára? (Az itt említett pénz, az ásszárion, római pénz, értéke kb. négy fillér.) És mégis azok közül egy sem esik le a földre a ti Atyátok akarata nélkül.
30Tinéktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.
31Ne féljetek azért; ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
32Azért akik vallást tesznek énrólam az emberek előtt, mind azokról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt;
33de aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.
34A TANÍTVÁNY MÉG ÉLETÉT IS ODAADJA JÉZUSÉRT (Lk 12:51-53; 14:26-27) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak a fiú és az ő atyja között, a leány és az ő anyja között, a meny és az ő napa között,
36és hogy ellensége legyen az embernek a saját házanépe.
37Aki jobban szereti atyját vagy anyját, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, nem méltó énhozzám;
38és aki nem veszi föl az ő keresztjét, és úgy követ engem, nem méltó énhozzám.
39Aki (nem vállalja a szenvedést, a keresztet érettem és azzal) megtartja az ő (földi) életét, elveszti (mennyei) életét, de aki elveszti az ő (földi) életét énérettem (az én szolgálatomban), megtartja mennyei életét. (Mt 16:25; Mk 8:35; Lk 9:24; 17:33; Jn 12:25)
40AKI A TANÍTVÁNYT BEFOGADJA, ANNAK ÉLETE ÁLDOTT (Mk 9:41) Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, Azt fogadja be, aki engem küldött.
41Aki egy prófétát befogad azért, mert az próféta, a próféta jutalmát kapja; és aki egy igaz (megigazult, keresztyén) embert befogad azért, mert az igaz ember, az igaznak jutalmát kapja.
42És ha valaki ezek közül a kicsinyek közül egynek - azért mert az az én tanítványom - inni ád akár csak egy pohár hideg vizet, bizony mondom, néktek:- Semmiképpen sem fog jutalom nélkül maradni.