1AZ ISTENNEK NYUGODALMÁBA VALÓ BEMENETEL ÍGÉRETE A KERESZTYÉNEKNEK SZÓL Mivel tehát az Ő nyugodalmába való bemenetelünk Ígérete még ezután teljesedik be, féltő gonddal ügyeljünk arra, hogy közületek soha senki ne lássék abból a nyugodalomból kimaradottnak.
2Mert minékünk is hirdettetett az evangéliom éppen úgy, mint azoknak; de az ige hallgatása azoknak nem vált javára, mert a hit által nem forrt egybe azokkal, akik hallgatták.
3Mi ellenben, akik hívőkké lettünk, bemegyünk abba a nyugodalomba, amelyről Isten azt mondta: Amint megesküdtem haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba (Zsoltár 95:11); ámbár az Ő munkálkodása a világ teremtése óta már véget ért.
4Ugyanis a hetedik napról valahol így szólt: Az Isten a hetedik napon megnyugodott minden Ő munkálkodásától. (I. Mózes 2:2)
5Ugyanezen a helyen olvashatjuk ismét: Nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
6Minthogy pedig bizonyos, hogy némelyek mégis bemennek abba, és hogy azok, akiknek először hirdettetett az evangéliom, hitetlenségük miatt nem mentek be,
7Isten ismét kitűz egy bizonyos napot: „ma\, amint olyan hosszú idő múltával Dávid által így szól, amint azt előbb idéztem: „Ma\, ha az Ő szavát meghalljátok, ne keményítsétek meg szíveteket.
8Mert ha Józsué nyugodalomba juttatta volna őket, akkor Isten nem szólna az után egy másik napról.
9Bizonyos tehát, hogy az Isten népének van szombatnapi nyugodalma.
10Ugyanis aki bement az Istennek nyugodalmába, az maga is éppen úgy megnyugodott a munkálkodásától, mint Isten is a magáétól.
11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy közülünk senki el ne bukjék, követvén az engedetlenségnek (a hitetlenségnek) azt az elrettentő példáját.
12IGYEKEZZÜNK BEMENNI ISTENNEK NYUGODALMÁBA, ENGEDVÉN AZ ISTEN ÉLŰ ÉS HATHATOS BESZÉDÉNEK Mert az Istennek beszéde élő és hatást kifejtő; élesebben vág, mint bármely kétélű kard; mélyre hatol és elválaszt egymástól lelket és szellemet, ízületeket és velőket, és megítéli szívünknek gondolatait és szándékait.
13És az Isten színe előtt nincs rejtve semmiféle teremtmény; az Ő szeme előtt minden leplezetlen és nyilvánvaló, és mi őnéki számadással tartozunk.
14KRISZTUS A MI IGAZI FŐPAPUNK; AZÉRT JÁRULJUNK BIZODALOMMAL A KEGYELEMNEK KIRÁLYI SZÉKÉHEZ Mivel tehát nagy főpapunk van, aki az égen ment által: Jézus az Istennek Fia, ragaszkodjunk a mi hitvallásunkhoz (Jézust valljuk apostolunknak és főpapunknak; Héb 3:1).
15Mert Ő nem olyan főpapunk minékünk, aki nem tud szánakozni a mi erkölcsi gyöngeségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan minden tekintetben megkísértetett, de bűnre nem volt csábítható (mint mi).
16Járuljunk tehát (imádságainkban) bizodalommal a kegyelemnek királyi székéhez, hogy jókor segítséget kapjunk, amikor arra szükségünk van.