1PÁL RENDELKEZIK A SZERETETADOMÁNYOK EGYBEGYŰJTÉSÉRŐL Atyámfiai, tudtotokra adjuk néktek Istennek azt a kegyelmét, amelyben Mákedonia eklézsiái részesültek,
2vagyis azt, hogy szorongattatásukban sok megpróbáltatás közt bőséges az ő örömük, és bár rendkívül szegények, őszinte jóságuk gazdag adakozásban nyilatkozott meg.
3Mert tanúbizonyságot teszek róla, hogy erejükhöz képest, sőt erejükön felül önként adakoztak,
4és sürgető könyörgéssel kérték tőlünk azt kegyet, hogy a szenteket gyámolító adakozásban résztvehessenek;
5de nemcsak ezt tették, hanem még azt is, hogy Isten akaratából önmagukat adták elsősorban az Úrnak és azután minékünk;
6azért hát bíztattuk Titust, hogy amiképpen előbb elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ezt a gyűjtést.
7Amiképpen azonban mindenben bővelkedtek: hitben és a beszédben való ügyességben, ismeretben s mindenféle buzgóságban és a tőletek mireánk áradó szeretetben, - rajta legyetek, hogy ebben a kegyes szolgálatban is bővelkedjetek!
8Nem parancsolatként mondom ezt, hanem azért, hogy kipróbáljam, hogy a mások buzgóságához mérten valóságos-é a ti szeretetetek;
9ismeritek ugyanis a mi Urunknak Jézus Krisztusnak azt a kegyelmét, hogy Ő jóllehet gazdag, tiérettetek szegénnyé lett, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10Tanácsot is adok ebben az ügyben; jó hasznát vehetitek, minthogy szándékkal is, tettel is már egy évvel ezelőtt elkezdtétek.
11Most hát amit tettel elkezdtetek, vigyétek véghez, hogy amiképpen megvan a jóakaratú szándék, azonképpen legyen meg a véghezvitel is, mégpedig tehetségetekhez képest.
12Mert ha a jóakarat megvan, az Isten előtt aszerint kedves, amije az adakozónak van, nem aszerint, amije nincsen.
13Ne úgy segítsetek másokat, hogy azoknak megkönnyebbüljön az életük, a tiétek meg nehezebbé váljék; hanem úgy, hogy az egyenlőség mértéke szerint
14e mostani időben a ti bővelkedéstek pótolja ki azoknak szűkölködését, hogy majd máskor azoknak bővelkedése pótolja ki a ti szűkölködésteket, hogy így helyreálljon az egyenlőség.
15Amint meg van írva: Aki a mannából sokat szedett, nem bővelkedett, aki keveset szedett, nem szűkölködött. (II. Mózes 16:18)
16Hála legyen Istennek, aki Titus szívébe ugyanazt az értetek buzgó jóakaratot oltotta, mint az enyémbe;
17mert nemcsak hogy készségesen fogadta kérésemet, hogy tihozzátok elmenjen, de minthogy olyan nagyon buzgólkodik értetek, önként ment el tihozzátok.
18ővele együtt küldtük el azt az atyánkfiát, akinek az evangéliom szolgálatában szerzett jó híre minden eklézsiában elterjedt.
19De ami még ennél is több, őt az eklézsiák útitársunkul is választották ebben a kegyes szolgálatban, amelyben mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a mi segítőkészségünk megmutatására.
20így törekedünk magunktól távol tartani azt a veszedelmet, hogy a bőséges adományok egybegyűjtésének szolgálata közben minket valami rágalmazás érhessen;
21mert gondunk van arra, ami erkölcsileg helyes nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22Ővelük együtt küldtük el azt az atyámfiát is, akinek buzgó voltát sok ügyben sokszor kipróbáltam, és aki most még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik tibennetek.
23Akár Titusról van tehát szó: ő az én munkatársam és köztetek munkálkodó segítségem; akár az ővele küldött atyánkfiairól van szó: ők az eklézsiák küldöttei, Krisztusnak dicsősége.
24Tanúsítsatok irántuk szeretetet, és bizonyítsátok be nékik-hogy méltán dicsekedtünk tivéletek az eklézsiák színe előtt.