1PÁLNAK AJÁNLÓLEVELE: A KORINTHUSI EKLÉZSIA Kezdjük már ismét „mimagunkat ajánlgatni\? Vagy talán csak nincsen szükségünk minékünk - mint némelyeknek - másoktól tinéktek írt, vagy általatok írt ajánlólevelekre?
2Nincsen, mert a mi ajánlólevelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, és ezt a levelet minden ember elolvashatja és megértheti.
3Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, éspedig nem tintával, hanem az élő Istennek Lelkével írott levele, amely nem kőtáblákra van írva, hanem emberi szívekre mint táblákra.
4AZ ÚJTESTÁMENTOMI APOSTOLI SZOLGALAT MARADANDÓ DICSŐSÉGE Ilyen bizodalmunk pedig Istenben van Krisztus által.
5Nem abban van a bizodalmunk, hogy mi magunktól alkalmasok vagyunk valamiről (munkánk eredményéről) ítéletet mondani; nem, a mi rátermettségünk Istentől van;
6Ő tett minket alkalmassá, hogy szolgái legyünk egy új szövetségnek, amely nem a betűé (nem az ótestámentomi törvényszolgálaté), hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek ellenben megelevenít.
7Ha pedig már a halálra juttató - betűkkel kőre vésett - szolgálat is olyan dicsőséges volt, hogy izráél fiai nem tudtak Mózesnek arcára tekinteni az ő arcának egyébként elmúló fényessége miatt,
8hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
9Mert ha már a kárhoztatást hirdető szolgálat dicsőséges volt, mennyivel inkább bővelkedik dicsőségben a megigazulást hirdető szolgálat.
10Valóban, már nincs is dicsősége az egykor dicsőítettnek (a törvény szolgálatának) az evangéliom szolgálatának túláradó dicsősége miatt.
11Mert ha már az elmúlandó is dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó!
12AZ ÓSZÖVETSÉG NÉPÉNEK LELKÉRE BORULÓ LEPLET CSAK KRISZTUS TUDJA LEVENNI Minthogy tehát ilyen a mi reménységünk (vagyis az, hogy apostoli szolgálatunk dicsősége maradandó), teljes nyíltsággal szólunk,
13és nem cselekszünk úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára azért, hogy múlandó dicsőségének eltűnését izráél fiai ne lássák.
14De (az nem használt, mert) az ő elméjük eltompult, hiszen mind a mai napig ugyanaz a lepel borítja az Ó Testámentomot, amikor azt olvassák, és rajta is marad, mert az csak Krisztus által tűnik el.
15Bizony mindmáig, amikor Mózes könyvét olvassák, lepel borul a szívükre.
16De amikor izráél az Úrhoz megtér, levétetik róla a lepel.
17Az Úr pedig: a Lélek; ahol pedig az Úrnak Lelke van, ott szabadság van.
18Mi pedig valamennyien, akik fedetlen arccal mintegy tükörben szemléljük az Úrnak dicsőségét, az által ugyanolyanná átalakulunk, mint Ő, dicsőségből (mindig nagyobb) dicsőségbe, és ez az Úr által történik, aki Lélek.