1Dicsekednem kell, habár az semmire sem jó; azért szólok most a látomásokról és kijelentésekről, amelyeket az Úrtól kaptam.
2Ismerek egy embert, Krisztus tanítványát, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig: - testben-é, nem tudom, testen kívül-é, nem tudom, csak az Isten tudja.
3És tudom, hogy az az ember, - testben-é vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja, -
4elragadtatott a paradicsomba, és ott elmondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember nem mondhat el.
5Azzal az emberrel dicsekedem, önmagammal azonban nem dicsekedem, hanem csak az erőtlenségemmel.
6Pedig ha dicsekedni akarnék, azért még nem lennék esztelen, mert az igazságot mondanám; de lemondok a dicsekedésről, hogy senki ne tartson engem többnek annál, mint aminek engemet lát vagy mint amit tőlem hall.
7És hogy a rendkívüli kijelentések miatt ne bizakodjam el, tövis adatott a testembe: a Sátánnak valamely angyala, hogy ököllel verjen engemet, hogy ne bizakodjam el.
8Emiatt háromszor hívtam segítségül az Urat, hogy a Sátán angyala távozzék el tőlem.
9De az Úr azt mondta nékem: Csupán az én kegyelmemre van szükséged; mert az én erőm az erőtelenek által éri el végső célját. Azért hát a legszívesebben az én erőtelenségeimmel fogok dicsekedni, hogy Krisztus ereje lakozzék énbennem.
10Ezért gyönyörködöm a Krisztusért vállalt erőtelenségben, bántalmazásban, szükségben, üldözésben, szorongattatásban; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
11Esztelenné lettem; ti kényszerítettetek rá. Mert tinéktek kellett volna engemet ajánlanotok. Ugyanis semmi tekintetben nem vagyok alábbvaló azoknál a „nagyon-nagy apostoloknál\, ha semmi vagyok is.
12Hiszen az igazi apostolnak ismertető jeleit teljes állhatatossággal megmutattam, amikor köztetek voltam: égi jelekkel, csodákkal és erőnek megmutatásával.
13Miben szenvedtetek hát rövidséget a többi eklézsia mellett? Legföljebb talán abban, hogy énmagam nem voltam terhetekre. Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot.
14PÁL BEJELENTI, HOGY MEGLÁTOGATJA A KORINTHUSIAKAT, BÁR NÉMI AGGODALOMMAL INDUL HOZZÁJUK íme, most kész vagyok arra, hogy harmadízben elmenjek hozzátok, és ezúttal sem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekeknek kötelessége az, hogy szülőiknek vagyont gyűjtsenek, hanem a szülőknek kötelessége az, hogy gyermekeiknek vagyont gyűjtsenek.
15Én a legszívesebben hozok értetek áldozatot, sőt feláldozom önmagamat a ti lelketekért. Ha én titeket odaadóbban szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?
16Ám legyen, én valóban nem voltam terhetekre. De csakugyan afféle agyafúrt ember vagyok én, és csalárdsággal zsákmányoltalak ki titeket?
17Vagy talán valamelyik küldöttem által zsákmányoltalak ki titeket?
18Megkértem Titust (hogy menjen el hozzátok) és vele együtt küldtem el egyik atyánkfiát; talán Titus zsákmányolt ki titeket? Nem ugyanaz a Lélek vezérelt-é mind a kettőnket? Nem ugyanazon a nyomon jártunk-é?
19Ti már régóta azt gondoljátok, hogy mi igazolni kívánjuk magunkat előttetek. Nem, mi Isten jelenlétében és mint Krisztus tanítványai szólunk, és szeretteim, mindent a ti épüléstekre.
20Félek azonban, hogy ha hozzátok érkezem, nem olyanoknak talállak titeket, aminőknek kívánlak titeket, és én sem leszek olyan, aminőnek ti szeretnétek engem látni; félek, hogy civódást, irigységet, haragtartást, perlekedést, rágalmazást, árulkodást, felfuvalkodást, rendetlen állapotot találok nálatok.
21Félek, hogy amikor ismét hozzátok érkezem, az én Istenem tiköztetek megaláz engem, és sok olyant megsiratok, aki azelőtt vétkezett, és nem tért meg a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongó életből.