2 Corinthians 7
1 Minthogy tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől, és a mi megszentelődésünket Isten félelmében vigyük véghez.
2 PÁL A KORINTHUSIAK BIZALMÁBA AJÁNLJA MAGÁT, ÉS ÖRVEND SZERETETÜK MEGNYILVÁNULÁSÁNAK Fogadjatok be minket szívetekbe; hiszen senkit nem károsítottunk meg, senkit nem rontottunk meg, senkit nem csaltunk meg.
3 Nem azért mondom ezt, hogy vádoljalak titeket; hiszen az előbb mondtam, hogy szívünkbe vagytok zárva, hogy együtt éljünk, együtt haljunk.
4 Nagy a bizodalmam tibennetek, nagy a dicsekedésem tivéletek, telve vagyok vigasztalódással, felette nagy az én örömöm minden mi szorongattatásunk ellenére is.
5 Mert akkor is, amikor (Tróászból) Mákedoniába megérkeztünk, nem jutottunk semmi testi nyugodalomhoz, hanem minden tekintetben csak szorongattattunk: Kívül harc, belül félelem szorongatott.
6 De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Titus megérkezése által;
7 de nem csak az ő megérkezése által, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott; hírül hozta ugyanis minékünk a ti utánam való vágyódástokat, a ti bánkódástokat, és azt, hogy védelmemre keltetek, úgyhogy én méginkább örvendeztem.
8 A „KÖNNYEL IRT LEVÉL\ EREDMÉNYE: A KORINTHUSIAKNAK OKOZOTT SZOMORÚSÁG ÜDVÖSSÉGRE VEZETŐ MEGTÉRÉST SZERZETT, ÉS EZÉRT PÁL BÍZIK A KORINTHUSIAKBAN Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal az előbbi levelemmel, nem bánom; ha megbántam is, - mert látom, hogy az a levél ideig-óráig megszomorított titeket, -
9 most mégis örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem azért, mert megtérésre szomorodtatok meg; mert úgy szomorodtatok meg, ahogy Isten akarja, hogy miattunk semmi tekintetben ne szenvedjetek kárt.
10 Mert az Isten akarata szerint való szomorúság üdvösségre vezető megtérést szerez, amelyet az ember soha nem bán meg. A világ szerint való szomorúság azonban halált okoz.
11 Mert íme, éppen ez, hogy ti Isten akarata szerint szomorodtatok meg, milyen nagy, nemes felbuzdulást ébresztett bennetek, sőt védekezést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt a vétkesek megbüntetését.
12 Azért ha írtam is néktek, nem a sértő miatt, és nem a megsértett miatt írtam, hanem azért, hogy irántunk való felbuzdulástok nyilvánvalóvá legyen tinálatok Isten színe előtt.
13 Ezáltal mi megvigasztalódtunk. E mi megvigasztalódásunkon kívül még sokkal inkább örvendeztünk Titus örömén, mégpedig azon, hogy az ő lelkét ti valamennyien megnyugtattátok;
14 mert ha én őelőtte valamennyire dicsekedtem tivéletek, azzal nem szégyenültem meg; és amint mindent igazán mondtam el tinéktek, éppen úgy igazat mondtam akkor is, amikor Titus előtt tivéletek dicsekedtem.
15 És ő most különösen jó szívvel gondol rátok, amikor visszaemlékezik mindnyájatoknak engedelmességére és arra, hogy milyen félelemmel és remegéssel fogadtátok őt.
16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.