2 Corinthians 3
1 PÁLNAK AJÁNLÓLEVELE: A KORINTHUSI EKLÉZSIA Kezdjük már ismét „mimagunkat ajánlgatni\? Vagy talán csak nincsen szükségünk minékünk - mint némelyeknek - másoktól tinéktek írt, vagy általatok írt ajánlólevelekre?
2 Nincsen, mert a mi ajánlólevelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, és ezt a levelet minden ember elolvashatja és megértheti.
3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, éspedig nem tintával, hanem az élő Istennek Lelkével írott levele, amely nem kőtáblákra van írva, hanem emberi szívekre mint táblákra.
4 AZ ÚJTESTÁMENTOMI APOSTOLI SZOLGALAT MARADANDÓ DICSŐSÉGE Ilyen bizodalmunk pedig Istenben van Krisztus által.
5 Nem abban van a bizodalmunk, hogy mi magunktól alkalmasok vagyunk valamiről (munkánk eredményéről) ítéletet mondani; nem, a mi rátermettségünk Istentől van;
6 Ő tett minket alkalmassá, hogy szolgái legyünk egy új szövetségnek, amely nem a betűé (nem az ótestámentomi törvényszolgálaté), hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek ellenben megelevenít.
7 Ha pedig már a halálra juttató - betűkkel kőre vésett - szolgálat is olyan dicsőséges volt, hogy izráél fiai nem tudtak Mózesnek arcára tekinteni az ő arcának egyébként elmúló fényessége miatt,
8 hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
9 Mert ha már a kárhoztatást hirdető szolgálat dicsőséges volt, mennyivel inkább bővelkedik dicsőségben a megigazulást hirdető szolgálat.
10 Valóban, már nincs is dicsősége az egykor dicsőítettnek (a törvény szolgálatának) az evangéliom szolgálatának túláradó dicsősége miatt.
11 Mert ha már az elmúlandó is dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó!
12 AZ ÓSZÖVETSÉG NÉPÉNEK LELKÉRE BORULÓ LEPLET CSAK KRISZTUS TUDJA LEVENNI Minthogy tehát ilyen a mi reménységünk (vagyis az, hogy apostoli szolgálatunk dicsősége maradandó), teljes nyíltsággal szólunk,
13 és nem cselekszünk úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára azért, hogy múlandó dicsőségének eltűnését izráél fiai ne lássák.
14 De (az nem használt, mert) az ő elméjük eltompult, hiszen mind a mai napig ugyanaz a lepel borítja az Ó Testámentomot, amikor azt olvassák, és rajta is marad, mert az csak Krisztus által tűnik el.
15 Bizony mindmáig, amikor Mózes könyvét olvassák, lepel borul a szívükre.
16 De amikor izráél az Úrhoz megtér, levétetik róla a lepel.
17 Az Úr pedig: a Lélek; ahol pedig az Úrnak Lelke van, ott szabadság van.
18 Mi pedig valamennyien, akik fedetlen arccal mintegy tükörben szemléljük az Úrnak dicsőségét, az által ugyanolyanná átalakulunk, mint Ő, dicsőségből (mindig nagyobb) dicsőségbe, és ez az Úr által történik, aki Lélek.