1Annakokáért, mivelhogy tovább már nem győztük türelemmel, elhatároztuk, hogy mimagunk Athénben maradunk,
2és elküldtük Timotheust a mi atyánkfiát és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Istennek munkatársát, hogy erősítsen titeket, és bátorítson hitetek dolgában (I. Kor 3:9),
3hogy senki ne ingadozzék ezekben a mostani szorongattatásokban. Mert ti magatok tudjátok, hogy erre (a szenvedésre) rendeltettünk;
4ugyanis amikor nálatok voltunk, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásban lesz részünk, aminthogy az be is következett, és tapasztaljátok is.
5Azért én is, mivelhogy nem győztem már tovább türelemmel, elküldtem (Timotheust), hogy tájékozódjam hitetekről, nem kísértett-é meg titeket valami módon a kísértő, hogy hiábavalóvá legyen a fáradozásunk.
6Most pedig, mivel Timotheus visszatért tőletek mihozzánk, és örvendetes hírt hozott nékünk a ti hitetekről és szeretetetekről és arról, hogy mindenkor jó emlékezetetekben őriztek bennünket, és viszontlátni kívántok minket, amiképpen mi is titeket, -
7azért atyámfiai a ti hitetek által megvigasztalódtunk felőletek, minden mi nyomorúságunk és szorongattatásunk ellenére,
8mert most gyarapodik az életerőnk, ha ti erősen álltok az Úrral való közösségben.
9Mert mimódon adhatunk eléggé hálát az Istennek tiérettetek mind azért az örömért, amellyel örvendezünk tinéktek a mi Istenünk színe előtt,
10amikor éjjel és nappal a legbuzgóbban imádkozunk azért, hogy megláthassuk a ti orcátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányosságát?
11Maga pedig a mi Istenünk és Atyánk és a mi Urunk Jézus egyengesse a mi utunkat tihozzátok.
12Titeket pedig az Úr gyarapítson és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, úgy amint mi szeretünk titeket;
13és erősítse meg a ti szíveteket, hogy feddhetetlenek legyetek a szentségben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus eljön minden ő szentjével együtt.