1Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a szétszórtságban: Pontoszban, Galáciában, Kappadokiában, Ázsiában és Bithüniában élő jövevényeknek, akik az Istennek az Atyának eleve való rendelése szerint kiválasztattak,
2és a Lélek által megszenteltettek a Jézus Krisztus iránt való engedelmességre és az Ő vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3ÁLDOTT LEGYEN ISTEN, AKI MINKET ÚJJÁSZÜL ARRA AZ ÉLŐ REMÉNYSÉGRE, HOGY ELÉRJÜK HITÜNK CÉLJÁT: AZ ÜDVÖSSÉGET Áldott legyen a mi Urunknak Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki az Ő nagy könyörületessége szerint Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által újjászült minket élő reménységre,
4romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben megőriztetik tinéktek,
5akiket Istennek hatalma hit által megtart az idvességre, amely készen van, hogy a végső időben kijelentessék.
6Minthogy ezek így vannak: örvendeztek, jóllehet most egy rövid ideig, - ha annak úgy kell lennie, - szomorkodtok a különféle kísértések miatt,
7hogy a ti hiteteknek azok által való próbáltatása a tűz által kipróbált, de veszendő aranynál sokkal becsesebbnek találtassék a ti dicséretetekre, tisztességetekre és dicsőségetekre a Jézus Krisztus megjelenésekor.
8Őt, noha (mint szemtanúk) nem láttátok, szeretitek; Őbenne, noha most nem látjátok, hisztek, és szavakkal el nem mondható és dicsőséggel teljes örömmel örvendeztek,
9mert elértétek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
10E felől az üdvösség felől kérdezősködtek és tudakozódtak a próféták, akik a néktek rendelt kegyelemről prófétáltak,
11és tudakozták, hogy mely vagy milyen időre jelentette ki a Krisztusnak őbennük munkálkodó és előre tanúbizonyságot tevő Lelke a Krisztusra váró szenvedéseket és az azok után elkövetkezendő megdicsőülést.
12A prófétáknak kijelentetett, hogy (amikor kegyelemről prófétáltak) azzal nem önmaguknak, hanem néktek szolgáltak; most ugyanazt (a kegyelmet) hirdették néktek azok, akik az égből küldött Szentlélek által hirdették néktek az evangéliomot, amelybe még angyalok is vágyakoznak beletekinteni.
13Azért elmétek derekát felövezvén mint józanok, reménységeteket teljesen abba a kegyelembe vessétek, amely Jézus Krisztus megjelenésekor adatik néktek.
14Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat tudatlanságtok idején való régebbi kívánságaitokhoz,
15hanem ahhoz a Szenthez hasonlóan, aki titeket elhívott, ti is szentül viselkedjetek teljes életetekben,
16mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (III. Mózes 19:2)
17És ha mint Atyát hívjátok segítségül azt, aki személyválogatás nélkül, kinek-kinek cselekedete szerint ítél, szent félelemmel éljetek földi vándorlástok idején,
18mert tudjátok, hogy nem mulandó holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól reátok szállt hiábavaló életetekből,
19hanem drága véren, azaz Krisztusnak a hibátlan és szeplőtlen Báránynak vérén,
20aki ugyan már a világ teremtése előtt kiválasztatott, de csak a végső időkben jelent meg tiérettetek,
21akik Őáltala hisztek Istenben, aki feltámasztotta Őt a halálból, és dicsőséget adott néki, hogy a ti hitetek Istenben bízó reménység legyen.
22Minthogy tehát lelketeket az igazság iránt való engedelmességgel megszenteltétek képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek,
23mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, azaz Istennek élő és maradandó beszéde által.
24Mert (amint az írás mondja): Minden halandó olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a fűnek virága; megszárad a fű, és virága lehull, de az Úr beszéde megmarad örökké (Ésaiás 40:6-8)
25És ez a beszéd az, amely néktek mint evangéliom hirdettetett.