1A HAMIS PRÓFÉTÁKTÓL ÓVAKODNUNK KELL Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-é! Mert sok hamis próféta sereglett ki a világba.
2Az Istennek Lelkét ismerjétek fel erről: az Istentől való minden lélek, aki azt vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el.
3De amely lélek nem vallja Jézust (mint testben megjelentet), az olyan lélek egy sem az Istentől való; az olyan lélek az Ántikrisztusé, és arról hallottátok, hogy eljön, és ímé, már itt is van a világban.
4Ti azonban gyermekeim, az Istenből valók vagytok, és legyőztétek őket (a hamis prófétákat), mert az (az Isten) aki tibennetek van, nagyobb mint az (az ördög), aki a világban van.
5Ők (a hamis próféták) a világból valók; azért a világ gondolkodása szerint beszélnek, és azért a világ őrájuk hallgat.
6Mi ellenben az Istenből valók vagyunk; azért aki ismeri Istent, az mireánk hallgat; aki pedig nem Istenből való, az nem hallgat mireánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és az ámításnak lelkét.
7ISTENNEK SZERETÉSE ÉS AZ ATYAFIAKNAK SZERETÉSE: SZOROSAN EGYÜVÉ TARTOZIK Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik, és mindenki akiben szeretet van, az az Isten gyermeke, és ismeri az Istent.
8Akiben nincsen szeretet, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
9Az Istennek hozzánk hajló szeretete abban nyilvánult meg, hogy Isten elküldte e világra az Ő egyszülött Fiát, hogy Őáltala éljünk.
10Szeretet nem azért van e világon, mert mi szerettük Istent, hanem azért, mert Ő szeretett minket, és vétkeinkért engesztelő áldozatul elküldte az Ő Fiát.
11Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nékünk is szeretnünk kell egymást.
12Istent soha senki nem látta; de ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljes mibennünk.
13Hogy pedig Istenben maradunk és Ő mibennünk, azt onnan tudjuk, hogy a maga Lelkéből adott nékünk.
14És mi láttuk azt, és tanúbizonyságot teszünk arról, hogy az Atya az Ő Fiát elküldte a világ Üdvözítőjéül.
15Aki tehát vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban az emberben, és az is az Istenben.
16És mi az Istennek hozzánk hajló szeretetét ismerjük és hiszünk abban. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, az Isten meg őbenne marad.
17A szeretet miköztünk (Isten és az egyház tagjai között) az által jutott teljességre, hogy bizodalommal tekintünk az ítélet napjára; mert aminémű Jézus, mi is olyanok vagyunk ezen a világon.
18A szeretetben nincsen félelem; a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet; mert aki fél, azt a büntetés gondolata tartja fogva; aki tehát fél, annak nem tökéletes a szeretete.
19Mi szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket.
20Ha valaki azt mondja: Szeretem az Istent, és atyjafiát mégis gyűlöli, hazug az; mert aki nem szereti az atyjafiát, akit látott, lehetetlen hogy szeresse az Istent, akit nem látott.
21És ezt a parancsolatot kaptuk Őtőle: Aki szereti Istent, szeresse atyjafiát is.