1A PARÁZNASÁGNAK EGY KIRÍVÓ ESETE Mindenfelől hallatszik a híre annak, hogy paráznaság van köztetek, éspedig olyan paráznaság, amilyen a pogányok közt sincs, hogy valaki az apjának feleségével él.
2De ti felfuvalkodottak vagytok, és nem siránkoztatok inkább, hogy irtassék ki közületek az, aki ilyesmit cselekedett!
3Én ugyanis ámbár testileg távol vagyok tőletek, de lelkileg jelen vagyok köztetek, és mint jelenlévő már ítéltem is a felett, aki ilyesmit cselekedett;
4éspedig úgy, hogy ti és az én lelkem az Úr Jézusnak nevében egybegyülekezvén, a mi Urunknak Jézusnak hatalmával
5átadjuk a Sátánnak az ilyen embert, hogy teste pusztuljon el, de lelke tartassák meg az Úrnak ama napján.
6AZ EKLÉZSIA TÖREKEDJÉK ERKÖLCSI TISZTASÁGRA Nem helyénvaló a ti dicsekedéstek. Hát nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát kovászossá teszi?
7Takarítsátok el tehát a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok. Mert Krisztusnak mint a mi húsvéti Bárányunknak feláldozása már megtörtént.
8Azért hát ne régi kovásszal ünnepeljünk, és ne rosszaságnak és ne gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.
9ERKÖLCSTELEN KERESZTYÉNEK KÖZÉ NE KEVEREDJETEK Megírtam néktek az előbbi levelemben, hogy paráznák közé ne keveredjetek;
10de semmiképpen nem gondoltam ebben az Isten nélküli világban élő (azaz a pogány) paráznákra vagy kapzsikra és rablókra vagy bálványimádókra, mert akkor ki kellene vándorolnotok a világból.
11Most azonban (világosan) megírom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, aki az „atyafi\ nevet viseli ugyan, de mégis parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy gyalázkodó, vagy részeges, vagy rabló; az ilyennel még csak együtt se étkezzetek.
12Mert mi közöm nékem az eklézsián kívül élőkhöz, hogy felettük ítéletet mondjak? Ti is csak a belül élők felett mondtok ítéletet.
13A kívül élők felett pedig Isten mond majd ítéletet. Magatok közül irtsátok ki a gonoszt.