1A KORINTHUSIAK AZ ISTENI BÖLCSESSÉGET NEM BÍRJÁK EL, MERT PÁRTOSKODNAK Atyámfiai, (kezdetben) nem hirdethettem az igét tinéktek úgy, mint lelkieknek, hanem csak úgy, mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel; mert azt még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,
3mert még testiek vagytok. Mert ha féltékenység és viszály dúl köztetek, akkor nem testiek vagytok-é, és nem emberi módon viselkedtek-é?
4Mert amikor egyikőtök azt mondja: Én Pál tanítványa vagyok, másikótok pedig így szól: Én Apollószé vagyok, nem emberi módon való beszéd ez?
5A KÜLÖNFÉLE TANÍTOK EMLEGETÉSE: BALGASÁG Dehát kicsoda Apollósz? Kicsoda Pál? Szolgák ők, akik titeket hitre vezettek, éspedig mindegyik úgy, amint néki arra az Úr tehetséget adott.
6Én plántáltam, Apollósz öntözött, de a növekedést Isten adta;
7azért nem az a fontos, aki plántál, nem is az, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.
8A plántáló és az öntöző: egyik olyan munkás, mint a másik, és (Istentől) mindegyik megkapja majd a maga munkájának megfelelő jutalmat.
9Mert mi Istennek szolgálatában munkatársak vagyunk; ti pedig Istennek szántóföldje, Istennek épülete vagytok.
10AZ IGEHIRDETŐK AZ EKLÉZSIÁT ÉPÍTŐ MUNKÁJUKÉRT FELELŐSEK Az Isten énnékem adott kegyelme szerint mint valamely bölcs építőmester fundámentomot vetettem, de arra másvalaki épít. De mindeki jól vigyázzon, hogy mimódon épít arra.
11Más (jobb) fundámentomot ugyanis senki sem vethet, mint amelyet Isten vetett: ez a fundámentom a Jézus Krisztus.
12Ha pedig arra a fundamentumra valaki ráépít - aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát: -
13mindegyiknek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert az kiderül majd az ítélet napján, minthogy az a nap tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek a munkája milyen, azt a tűz teszi majd próbára.
14Ha akkor valakinek munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát meg fogja kapni;
15de ha valakinek a munkáját elégeti a tűz, az lesz a büntetése; őmaga ugyan megtartatik, de csak úgy, mint aki tűzkárt szenvedett.
16Nem tudjátok, hogy ti Istennek temploma vagytok, és Istennek Lelke lakozik tibennetek?
17Ha pedig Istennek templomát megrontja valaki, azt megrontja majd az Isten; mert az Istennek temploma szent, és az ti vagytok.
18PÁL ÓVJA A KORINTHUSIAKAT A VILÁGI BÖLCSESSÉGTŐL ÉS ATTÓL, HOGY EMBEREKKEL DICSEKEDJENEK Senki ne csalja meg önmagát; ha közületek valaki azt gondolja, hogy ő ebben a mostani világban bölcs, legyen bolonddá, hogy bölcs emberré lehessen.
19Mert ennek a világnak bölcsessége bolondság az Isten ítélete szerint. Ugyanis meg van írva: Ő megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban; (Jób 5:13)
20és ismét: Az Úr tudja, hogy a bölcseknek gondolatai balgatagok. (Zsoltár 94:11)
21Azért senki ne dicsekedjék valamely emberrel; mert minden a tiétek,
22- akár Pál, akár Apollósz, akár Képhász, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők: minden a tiétek,
23- ti pedig Krisztuséi, Krisztus pedig Istené.