1 Corinthians 5
1 A PARÁZNASÁGNAK EGY KIRÍVÓ ESETE Mindenfelől hallatszik a híre annak, hogy paráznaság van köztetek, éspedig olyan paráznaság, amilyen a pogányok közt sincs, hogy valaki az apjának feleségével él.
2 De ti felfuvalkodottak vagytok, és nem siránkoztatok inkább, hogy irtassék ki közületek az, aki ilyesmit cselekedett!
3 Én ugyanis ámbár testileg távol vagyok tőletek, de lelkileg jelen vagyok köztetek, és mint jelenlévő már ítéltem is a felett, aki ilyesmit cselekedett;
4 éspedig úgy, hogy ti és az én lelkem az Úr Jézusnak nevében egybegyülekezvén, a mi Urunknak Jézusnak hatalmával
5 átadjuk a Sátánnak az ilyen embert, hogy teste pusztuljon el, de lelke tartassák meg az Úrnak ama napján.
6 AZ EKLÉZSIA TÖREKEDJÉK ERKÖLCSI TISZTASÁGRA Nem helyénvaló a ti dicsekedéstek. Hát nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát kovászossá teszi?
7 Takarítsátok el tehát a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok. Mert Krisztusnak mint a mi húsvéti Bárányunknak feláldozása már megtörtént.
8 Azért hát ne régi kovásszal ünnepeljünk, és ne rosszaságnak és ne gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.
9 ERKÖLCSTELEN KERESZTYÉNEK KÖZÉ NE KEVEREDJETEK Megírtam néktek az előbbi levelemben, hogy paráznák közé ne keveredjetek;
10 de semmiképpen nem gondoltam ebben az Isten nélküli világban élő (azaz a pogány) paráznákra vagy kapzsikra és rablókra vagy bálványimádókra, mert akkor ki kellene vándorolnotok a világból.
11 Most azonban (világosan) megírom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, aki az „atyafi\ nevet viseli ugyan, de mégis parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy gyalázkodó, vagy részeges, vagy rabló; az ilyennel még csak együtt se étkezzetek.
12 Mert mi közöm nékem az eklézsián kívül élőkhöz, hogy felettük ítéletet mondjak? Ti is csak a belül élők felett mondtok ítéletet.
13 A kívül élők felett pedig Isten mond majd ítéletet. Magatok közül irtsátok ki a gonoszt.