1 Corinthians 4
1 PÁLRA ÚGY NÉZZENEK A KORINTHUSIAK, MINT KRISZTUS SZOLGÁJÁRA ÉS ISTEN TITKAINAK SÁFÁRJÁRA Úgy tekintsen minket mindenki, mint Krisztusnak szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2 A sáfároktól pedig azt kívánják meg, hogy szolgálatában mindegyik hűnek találtassék.
3 Én azonban a legkevesebbet sem törődöm azzal, hogy milyen ítéletet mondotok rólam (szolgálatomról) ti, vagy egy napon más emberek; sőt még magam sem mondok ítéletet magamról, -
4 önmagamat ugyan nem érzem (szolgálatomban) hűtelennek, de hűségem nem ezáltal nyert igazolást, - az Úr az, aki rólam ítéletet mond.
5 Azért idő előtt semmiképpen se mondjatok ítéletet addig, amíg az Úr eljövend; ő majd láthatóvá teszi azt, amit a sötétség rejtve tart, és nyilvánvalóvá teszi a szíveknek rejtett szándékait; és akkor Istentől kapja meg mindenki az őt megillető dicséretet.
6 A KORINTHUSIAK FELFUVALKODOTTAK, AZ APOSTOLOK ALÁZATOSAK Atyámfiai, ezeket az elmondottakat tiérettetek szabtam példa gyanánt önmagámra és Apollószra azért, hogy a mi példánkon tanuljátok meg azt: „Ne (okoskodj) többet annál, ami meg van írva\, vagyis hogy senki ne dicsekedjék felfuvalkodottan az egyik tanítóval a másik ellen.
7 Hát ki adott néked elsőbbséget? Mid van, amit nem kaptál? De ha úgy kaptad (a mi szolgálatunk által), miért dicsekedel, mintha nem úgy kaptad volna?
8 Immár torkig jóllaktatok; immár meggazdagodtatok; nélkülünk uralomra jutottatok; vajha csakugyan uralomra jutottatok volna, hogy mi is tivéletek együtt uralkodhatnánk.
9 Nékem ugyan úgy tűnik fel, hogy Isten minket apostolokat mint valami halálra szántakat utolsókká tett, úgyhogy látványosságává lettünk a világnak, mind angyaloknak mind embereknek.
10 Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig nagyon okos keresztyének vagytok; mi gyengék vagyunk, ti pedig erősek; ti tiszteltek vagytok, mi megvetettek.
11 Mi mind e mostani óráig éhezünk és szomjúhozunk is, ruhánk sincs elegendő, tűrnünk kell a bántalmazást is, hontalanul bolyongunk,
12 két kezünkkel munkálkodva fáradozunk; (és mégis) akik gyaláznak minket, azokra áldást mondunk, ha üldöznek minket, állhatatosan tűrjük,
13 akik rágalmaznak minket, azokról jót mondunk, szinte a világnak söpredékévé lettünk, és mindmáig az emberiségnek szemetjévé.
14 PÁL A KORINTHUSIAKAT ATYAI SZERETETTEL VESZI KÖRÜL; BEJELENTI, HOGY ELMEGY KORINTHUSBA Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek titeket mint szeretett gyermekeimet.
15 Mert ha tízezer tanítómesteretek volna is Krisztusban, de atyátok nincsen sok; mert Jézus Krisztusban az evangéliom hirdetése által csak én lettem atyátokká.
16 Azért intelek titeket: Legyetek az én követőim!
17 Ezért küldtem el hozzátok Timotheust, aki nékem szeretett gyermekem és hűséges keresztyén. Ő majd eszetekbe juttatja néktek azt, hogy én közösségben Krisztussal, milyen életmódot tartok helyesnek, és hogy azt mindenütt minden eklézsiában hogyan tanítom.
18 Némelyek (közületek) azt gondolván, hogy nem megyek el hozzátok, felfuvalkodtak.
19 Azonban, ha az Úr akarja, hamar elmegyek majd tihozzátok, és akkor meg fogom majd ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét (végzett munkáját);
20 mert az Isten országa nem beszéddel épül, hanem lelki erővel.
21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretettel és szelídségnek lelkével?