1 Corinthians 14
1 AZ ISMERETLEN NYELVEKEN SZÓLÁSNÁL ÉRTÉKESEBB A PRÓFÉTÁLÁS Igyekezzetek a szeretet gyakorlására, de törekedjetek a Lélek többi ajándékaira is, leginkább pedig arra, hogy az isteni kijelentést prófétákként tudjátok hirdetni.
2 Mert aki ismeretlen nyelven beszél, nem embereknek beszél, hanem Istennek; ugyanis senki sem érti meg őt, hiszen a Lélek által titkos dolgokat mond el;
3 aki ellenben prófétaként szól, embereknek beszél: azoknak épülésére, intésére és vigasztalására.
4 Aki ismeretlen nyelven szól, önmagát építi; aki azonban prófétaként szól, az eklézsiát építi.
5 Szeretném ugyan, ha ti mindnyájan tudnátok ismeretlen nyelven szólni, de még inkább szeretném, hogy prófétákként tudjatok szólni; mert különb ember az, aki prófétaként szól, mint aki ismeretlen nyelven szól, kivéve ha az ilyen meg is tudja szavait magyarázni, hogy ezáltal az eklézsia épüljön.
6 így tehát atyámfiai, ha én tihozzátok elmennék és ismeretlen nyelven szólnék, mit használnék azzal tinéktek, ha azon kívül nem hirdetném még kijelentésnek, vagy ismeretnek, vagy prófétálásnak, vagy tanításnak igéit?
7 Úgy van ez, mint ahogyan az élettelen hangszerek, például a fuvola vagy a lant, ha nem adnak megkülönböztethető hangokat, hogyan ismerjük fel, hogy mit fuvoláznak, vagy a lanton mit muzsikálnak?
8 És ha a trombita bizonytalanul harsog, kicsoda készül a csatára?
9 így ti is, ha ismeretlen nyelven szóltok, és ha nem beszéltek világosan, hogyan értik meg az emberek, hogy mit beszéltek? Csak szélnek eresztett szavakat mondtok.
10 Sokféle nyelv van a világon, de olyan nincs, amelyen érthetően beszélni nem lehet.
11 Ha azonban én nem értek egy nyelvet, az azon a nyelven beszélő előtt idegen vagyok, és az azon a nyelven beszélő is idegen énelőttem.
12 Így ti is: minthogy buzgón törekedtek lelki ajándékokra, arra törekedjetek, hogy azokat nagy mértékben kapjátok meg, hogy általuk az eklézsiát építsétek.
13 Azért aki ismeretlen nyelven beszél, imádkozzék, hogy azt meg is tudja magyarázni.
14 Ha ugyanis ismeretlen nyelven imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen marad.
15 Mi következik ebből? Az, hogy imádkozhatok lelki elragadtatásban is, de imádkozhatok józan értelemmel is; énekelhetek lelki elragadtatásban is, de énekelhetek józan értelemmel is.
16 Egyébként ha (az istentiszteleten) lelki elragadtatásban mondasz hálát, a hozzánk áttérni készülő és éppen ott helyet foglaló atyafi hogyan mondjon áment a te hálaadásodra? Mert egyáltalán nem érti, amit mondasz.
17 Te ugyanis szépen hálát adsz, de az által a másik nem épül.
18 Hálát adok Istennek azért, hogy mindnyájatoknál jobban tudok ismeretlen nyelveken szólni;
19 de az eklézsiában (az egybegyülekezetteknek) inkább akarok Őt értelmes szót szólni, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót ismeretlen nyelveken.
20 Atyámfiai, értelem tekintetében ne legyetek gyermekek; inkább gonoszság tekintetében legyetek kiskorúak; de értelem tekintetében legyetek nagykorúak.
21 A törvényben meg van írva: Más nyelven és mások ajkával fogok szólni ennek a népnek, de úgy sem fognak reám hallgatni, - mondja az Úr. (Ésaiás 28:11-12)
22 Azért az ismeretlen nyelveken szólás mennyei intő jelül szolgál, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek (szolgál intő jelül), hanem a hívőknek.
23 Ha tehát az egész eklézsia összegyülekeznék ugyanazon a helyen, és valamennyien ismeretlen nyelveken beszélnének, és bemennének oda hozzánk áttérni készülők vagy hitetlenek, vajon nem azt mondanák majd, hogy őrjöngtök?
24 De ha valamennyien prófétálnának, és akkor menne be valamely hitetlen vagy hozzánk áttérni készülő, mindenki meggyőzné őt bűnös voltáról, mindenki ítéletet mondana róla,
25 és azáltal nyilvánvalókká lennének szívének titkai, és leborulva imádkoznék Istenhez, és vallást tenne arról, hogy Isten valóban jelen van tibennetek.
26 AZ ISTENTISZTELET HELYES RENDJE Mind ebből mi következik, atyámfiai? Az, hogy amikor egybegyülekeztek, mindegyikőtöknek van (valami kegyelmi ajándéka): vagy zsoltáréneke, vagy tanítása, vagy isteni kijelentése, vagy ismeretlen nyelven szól, vagy azt megmagyarázza; de mindegyik épüléstekre szolgáljon.
27 Ha ismeretlen nyelven szól valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, éspedig egyik a másik után, és egyvalaki magyarázza meg;
28 de ha nem akad, aki megmagyarázza, akkor az ismeretlen nyelven szóló az eklézsiai egybegyülekezésen hallgasson; (ha mégis szól, csöndesen) szóljon önmagának és az Istennek.
29 Ami pedig a prófétákat illeti, ők ketten vagy hárman beszéljenek, és a beszédükről a többiek mondjanak ítéletet,
30 de ha egy ott ülő másvalamelyiknek (másvalamelyik prófétának) kijelentés adatik, az előtte szóló hallgasson el.
31 Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után, hogy mindenki tanuljon és mindenki részesüljön intésben.
32 A prófétalelkek ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak;
33 mert Isten nem a rendetlenségnek Istene, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden eklézsiájában,
34 úgy a ti eklézsiátokban is (az egybegyülekezéseken) hallgassanak az asszonyok; mert nem engedhető meg nékik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedők legyenek, amint azt az ótestámentomi törvény is rendeli.
35 Ha pedig valamit meg akarnak tanulni, azt otthon kérdezzék meg a férjüktől; mert szégyenére válik az asszonynak, ha az eklézsia egybegyülekezésen beszél.
36 VÉGSŐ SZÓ A KEGYELMI AJÁNDÉKOKRÓL 36 Tőletek származott az Istennek igéje? Vagy csupáncsak tihozzátok jutott el?
37 Ha valaki azt gondolja, hogy ő próféta, vagy a Lélektől ihletett ember, ismerje el, hogy amit néktek (a kegyelmi ajándékokról) írok, az az Úrtól vett parancsolat;
38 de ha nem ismeri el valaki, azt a valakit Isten sem ismeri el.
39 Azért atyámfiai, törekedjetek a prófétálásra, és ne tiltsátok el az ismeretlen nyelveken szólást sem;
40 de (istentiszteleteiteken) mindent az illendőség szerint és jó rendben végezzetek el.