1Engedelmesség az elöljárókkal szemben. Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fejedelmeknek és a hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek minden jóra készek.
2Senkit se szidalmazzanak és ne veszekedjenek, hanem legyenek elnézők, s tanúsítsanak mindenki iránt nagy szelídséget.
3Hiszen egykor mi magunk is oktalanok, hitetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle vágynak és gyönyörnek éltünk, gonoszságunkban és irigykedésünkben utálatra méltóak voltunk és gyűlöltük egymást.
4Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megment minket,
5- nem ami igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt - az újjászületés és megújulás fürdőjében, amelyben a Szentlélek működik,
6akit bőven kiárasztott ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által.
7Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek.
8Óvás a hamis tanításoktól. Igaz beszéd ez, és kívánom, hogy teljes határozottsággal hangoztasd: Akik hisznek Istenben,
9Kerüld azonban az oktalan kérdéseket, a nemzetség történeteket, a veszekedéseket s a törvényről szóló vitákat, mert haszontalanok és hiábavalók.
10A tévtanítót egy - két figyelmeztetés után kerüld,
11hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlottt, bűnben él s önmagát itéli el.
12Ha majd hozzád küldöm Artemászt vagy Thikuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy, hogy a telet ott töltöm.
13Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan ellátva küld tovább, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek.
14Tanulják meg a mieink is, hogy szükség esetén jótettekkel működjenek közre, különben gyümölcstelenek lesznek.
15Köszöntenek a velem lévők mindnzájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben. (Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)