1Az apostol együtt érez népével. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekkel:
2Nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma.
3Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért.
4Övéik az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
5Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.
6A zsidó nép és Isten ígéretei. Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik.
7És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.”
8Más szóval: Nem a testnek gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
9Az ígéret ugyanis így hangzik: „Az időben eljövök és Sárának fia lesz.”
10De nemcsak nála volt így, hanem Rebekkánál is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.
11Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna, - hogy érvényesüljön Isten szabad választása,
12mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ - Rebekka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”
13Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”
14Isten szabad választása. Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről?
15Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.”
16Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen.
17Az Írás ugyanis azt mondja a Fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.”
18Így hát azon könyörül, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
19Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”
20Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja - e a mű mesterének: Miért alkottál engem ilyennek?
21Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti?
22Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát?
23Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?
24Ilyeneknek hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.
25Isten új népe. Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem - népem, S kedveltnek azt, amely nem kedves nekem, (S irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).
26A helyett hogy azt mondanák nekik: Nem vagytok az én népem, Az élő Isten fiainak hívják majd őket.”
27Izaiás pedig fönnszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.”
28Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr.
29Azt is előre megmondta Izaiás: „Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, Olyanok lettünk volna, mint Szodoma, És Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”
30A zsidó nép bűnössége. Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg.
31A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére.
32Ugyan miért nem? Mert nem a hittel, hanem tettekkel törekedett rá. Megbotlottak a botlás kövében,
33amint írva van: „A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, S szégyent nem vall, aki hisz benne.”