1Fölszabadulás a mózesi törvény alól. Nem tudjátok, testvérek - hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt - hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
2A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól.
3Ha tehát férje életében más férfié lesz, házasságtörőnek mondják, de férje holta után szabad a törvény kötelezettségétől s nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
4Éppígy, testvérek, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy ahhoz tartozzatok, aki halottaiból föltámadt. Most tehát teremjünk gyümölcsöt Istennek.
5Amíg ugyanis test szerint éltünk, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban s a halál gyümölcsét teremték.
6Most azonban fölszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami lenyűgözött, s ezért új lélekben, s nem az elavult betű szerint szolgálunk.
7A törvény és a bűn. Mit mondjunk tehát? Talán bűn a törvény? Szó sincs róla! A bűnt azonban csak a törvény által ismertem meg, mert a bűnös kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná:
8Ne kívánd meg! Ám a tilalom alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem minden kívánságot. Ahol ugyanis törvény nincs, ott halott a bűn.
9Valamikor törvény nélkül éltem.
10De mihelyt jött a törvény parancsa, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, melynek az életre kellett volna vezetnie, halálomra vált.
11A parancs ugyanis alkalmat adott a bűnnek, hogy félrevezessen és megöljön.
12A törvény tehát szent: parancsa is szent, igaz és jó.
13Ami tehát jó, az vált halálomra? Szó sincs róla! Inkább a bűn, mely, hogy bűn - mivoltát megmutassa, azzal okozta halálomat, ami jó, s így a parancs által bizonyítja szerfölött bűnös voltát.
14Az ember belső meghasonlottsága. Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, a bűnnek rabja.
15Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat).
16Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,
17s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
18Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes.
19Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok.
20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
21Így tehát erre törvényt találok: Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész.
22A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében,
23de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van.
24Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálra szán testtől?
25Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Értelmemmel tehát Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.