1Akinek azonban kétsége támad s mégis eszik, el van ítélve, mert nem meggyőződése szerint tett. Mindaz, ami nem meggyőződésből történik, bűn.
2Megértés az aggályosokkal szemben. Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük.
3Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét.
4Írva van ugyanis róla: „Gyalázóid szidalma engem ér.”
5Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.
6Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek.
7Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját.
8Fogadjátok el tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.
9Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.
10A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják az Istent, amint írva van: „Azért áldalak a népek közepett, És énekelem, Uram, a nevedet.”
11Aztán meg így szól: „Örvendjetek népével együtt, ti pogányok.”
12Majd ismét: „Dicsérjétek az Urat minden népe, Minden nemzetek dicsérjétek.”
13Izaiás meg azt mondja: „Sarja támad Jesszének, Ki a népek uralkodójává emelkedik, Benne bíznak a pogány nemzetek.”
14Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben. Befejezés
15A levél megokolása. Meg vagyok győződve róla, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, és oly bőséges tudással rendelkeztek, hogy magatok is figyelmeztethetitek egymást.
16Itt - ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet - mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén.
17Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.
18Ezzel tehát dicsekedhetem Krisztus Jézusban Isten előtt.
19Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.
20Így Jeruzsálemtől Illíriáig bejártam az egész vidéket és hirdettem Krisztus evangéliumát.
21De becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismerős volt, s ne a mástól rakott alapra építsek, mert írva van:
22„Akiknek nem hirdették, majd meglátják, S megértik majd, kik hírét sem hallották.”
23Az Apostol útitervei. Ez az, ami sokszor meggátolt abban, hogy hozzátok menjek.
24Mivel azonban nem akad már tennivalóm ezen a vidéken, s már több éve készülök hozzátok, remélem,
25hogy amikor átkelek Hispániába, átutazóban láthatlak titeket és útbaigazítást kaphatok tőletek. Előbb azonban ki akarom pihenni magamat köztetek.
26Most Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.
27Macedónia és Ahája jónak látta, hogy gyűjtést rendezzen a jeruzsálemi szegény hívek javára.
28Jónak látták, de tartoznak is nekik vele, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek az anyagiakban segítségükre lenni.
29Amikor ezt befejeztem és a gyűjtés eredményét átadtam nekik, útba ejtve titeket, Hispániába utazom.
30Jól tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus (evangéliumának) bőséges áldásával érkezem.
31Kérlek titeket, testvéreim, ami Urunk Jézus Krisztusra, s a Szentlélek szeretetére, támogassatok értem mondott imádságtokkal az Istennél,
32hogy megszabaduljak a judeai hitetlenektől, és a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat.
33Akkor, ha Istennek úgy tetszik, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben fölüdüljek. Legyen mindnyájatokkal a békesség Istene. Amen.