1Új ég és új föld. Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt.
2Ezután (én magam János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
3A trón felől harsány hangot hallottam: „Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük.
4Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.”
5A trónon ülő így szólt: „Íme, újjáalkotok mindent.” Azután hozzám fordult: „Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak.”
6Majd így folytatta: „Beteljesedett. Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából.
7A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam.
8A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál.”
9Az új Jeruzsálem. Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végső hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét.”
10Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet,
11mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
12Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve.
13Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu.
14A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost és kapuit, meg falát.
16A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége.
17Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is.
18A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.
19A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
20az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy - egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.
22Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma.
23A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány.
24Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki.
25Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka.
26Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek.
27De nem léphet be oda tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.