1Az első négy csésze kiöntése. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: „Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.”
2Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat Revét viselték és szobrát imádták.
3A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult.
4A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak.
5Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: „Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál.
6Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!”
7Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól: „Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!”
8A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy (hőséggel és) tűzzel gyötörje az embereket.
9Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.
10Az utolsó három csésze kiöntése. Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult.
11Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikből.
12A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak.
13Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki.
14Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.
15Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét.
16Összegyűjti őket arra a helyre, melynek héber neve Harmagedon.
17A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: „Megtörtént!”
18Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön.
19A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki.
20Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni.
21Mázsás nagy jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.