1A nyitott kis könyvtekercs. Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tűzoszlopok.
2Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre.
3Harsány hangon kiáltott, úgy amint az oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is.
4Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. De az égből ezt a szózatot hallottam: „Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!”
5Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt,
6égre emelte kezét és megesküdött az örökkön - örökké élőre, aki az eget és a benne lévőket, a földet és a rajta élőket, a tengert és a benne élőket teremtette: „Nem lesz több haladék,
7hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örök titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
8Erre az égből hallott hang ismét szólt hozzám: „Menj, vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tenger és a föld fölött áll.”
9Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. Ő hozzám fordult: „Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz.”
10Átvettem a könyvtekercset az angyal kezéből és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tőle.
11Aztán ezt az utasítást kaptam: „jövendölnöd kell ismét népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és sok királynak.”