Matthew 8— BDUZ

¹Jézus meggyógyít egy leprást. Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.

²Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

³Jézus kinyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától.

⁴Akkor Jézus azt mondta neki: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

⁵A kafarnaumi százados. Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta:

⁶„Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik.”

⁷Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.”

⁸A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul.

⁹Jómagam bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: Menj! - elmegy; és a másiknak: Jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi.”

¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél nem találtam Izraelben!

¹¹Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,

¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

¹³A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga már abban az órában meggyógyult.

¹⁴Péter házában. Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.

¹⁵Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Felkelt és szolgált neki.

¹⁶Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonoszlelkeket és minden beteget meggyógyított.

¹⁷Így beteljesedett Izaiás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

¹⁸Jézus követésének előfeltételei. Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra.

¹⁹Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette:

²⁰„A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.”

²¹Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.”

²²Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”

²³A vihar lecsillapítása. Bárkába szállt és tanítványai követték.

²⁴Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.

²⁵***

²⁶Jézus rájuk szólt: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy nyugalom keletkezett.

²⁷Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

²⁸A gádárai megszállottak. Mikor a túlsó partra ért, a gádáraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni.

²⁹Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”

³⁰Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett.

³¹Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.”

³²„Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett.

³³A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is.

³⁴Akkor az egész város kiment Jézus elé és, amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.