1Urunk színelváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre.
2Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény.
3Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés,amint beszélgettek vele.
4Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, hogy itt vagyunk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”
5Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”
6Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.
7De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!”
8Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
9Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.”
10A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? „
11Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.
12Én azonban azt mondom nektek,hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük - kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.”
13Akkor a tanítványok megértették, hogy keresztelő Jánosról beszélt.
14A holdkóros fiú. Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte:
15„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.
16Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”
17Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!”
18Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett.
19Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?”
20Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.
21De ez a fajzat nem űzhető ki máskép, csak imádsággal és böjttel.”
22Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik: „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie.
23Megölik, de harmadnapra föltámad”. Erre igen elszomorodtak.
24A templomadó. Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?”
25„De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?
26„Az idegenektől”, felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek.
27De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”