1Keresztelő Szent János lefejezése. Abban az időben Heródes, a negyedesfejedelem, hallotta Jézus hírét.
2„Ez keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.”
3Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette.
4János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.”
5Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.
6Heródes születésenapján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt.
7Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki.
8Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon keresztelő János fejét.”
9A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.
10Lefejeztette tehát Jánost a börtönben.
11Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának.
12Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírülvitték Jézusnak.
13Az első kenyérszaporítás. Jézus a hír hallatára elhajózott onnan egy magányos helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból.
14Mikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.
15Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.”
16Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.”
17„Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték.
18„Hozzátok ide”, mondta.
19Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek.
20Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosarat szedtek össze.
21Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.
22Jézus a vízen jár. Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet.
23Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában.
24A bárkát jó messze a parttól hányták - vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
25Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vizen járva feléjük közeledett.
26Amint meglátták a tanítványok, hogy a vizen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet! „ - és félelmükben össze - vissza kiabáltak.
27De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”
28Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vizen.” „Jöjj!” - mondta ő.
29Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vizen.
30De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!”
31Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
32Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte.
33„Valóban Isten Fia vagy!” - vallották meg.
34Genezár földjén. Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.
35Mihelyt fölismerték őt a helybéliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék.
36Aki csak hozzáért, meggyógyult.