1Az elveszett bárány. Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák.
2A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, mondták.
3Erre a következő példabeszédet mondta nekik:
4„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?
5Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik:
6Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.
7Mondom nektek: Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.
8Az elveszett drahma. Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt - e világot, nem söpri - e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja?
9Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat.
10Mondom nektek: Éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”
11A tékozló fiú. Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt.
12A fiatalabb így szólt atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó részét.
13Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.
14Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és szűkölködni kezdett.
15Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.
16Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senkisem adott neki belőle.
17Akkor magábaszállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!
18Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened!
19Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
20Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.
21Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
22De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.
23Vezessétek elő a hízlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,
24hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
25Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot.
26Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt.
27Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hízlalt borjút, mert egészségben visszakerült.
28Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte.
29De az szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.
30Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hízlalt borjút.
31Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.
32Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”