John 11
1 Lázár halála. Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában volt egy Lázár nevű beteg.
2 Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával.
3 Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.”
4 Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.”
5 Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt.
6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz:
7 „Menjünk ismét Judeába.”
8 „Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?”
9 Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát.
10 De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”
11 Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy felkeltsem álmából.”
12 „Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.”
13 Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél.
14 Erre Jézus nyíltan megmondta nekik:
15 „Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.”
16 Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”
17 Jézus Máriánál és Mártánál. Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.
18 Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19 Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt.
21 „Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem,
22 De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”
23 Jézus megnyugtatta: „Testvéred fel fog támadni.”
24 Márta megjegyezte: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”
25 Jézus így szólt hozzá: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.
26 Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?”
27 „Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.”
28 E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: „Itt a mester, hív téged.”
29 Ennek hallatára az rögtön felkelt és hozzá sietett.
30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.
31 Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vígasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon.
32 Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta őt, e szavakkal borult a lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
33 Amint Jézus látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült.
34 „Hová tettétek őt?” - kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.”
35 Jézus könnyekre fakadt.
36 „Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.”
37 Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?”
38 Lázár feltámasztása. Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt.
39 „Vegyétek el a követ”, szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”
40 Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”
41 Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.”
43 E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”
44 A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel őt, hogy járni tudjon.”
45 A főtanács határozata Jézus ellen. Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett és hittek benne.
46 Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett.
47 A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel.
48 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.”
49 Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt:
50 „Ti nem értetek semmit. Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.”
51 Ezt azonban nem magától mondotta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért.
52 De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse.
53 Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.
54 Jézus Efraimban. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt.
55 Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megszenteljék magukat.
56 Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?”
57 A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse fel, hogy elfoghassák.