John 11— BDUZ

¹Lázár halála. Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában volt egy Lázár nevű beteg.

²Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával.

³Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.”

⁴Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.”

⁵Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt.

⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz:

⁷„Menjünk ismét Judeába.”

⁸„Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?”

⁹Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát.

¹⁰De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”

¹¹Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy felkeltsem álmából.”

¹²„Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.”

¹³Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél.

¹⁴Erre Jézus nyíltan megmondta nekik:

¹⁵„Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.”

¹⁶Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

¹⁷Jézus Máriánál és Mártánál. Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt.

²¹„Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem,

²²De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”

²³Jézus megnyugtatta: „Testvéred fel fog támadni.”

²⁴Márta megjegyezte: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”

²⁵Jézus így szólt hozzá: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.

²⁶Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?”

²⁷„Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.”

²⁸E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: „Itt a mester, hív téged.”

²⁹Ennek hallatára az rögtön felkelt és hozzá sietett.

³⁰Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

³¹Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vígasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon.

³²Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta őt, e szavakkal borult a lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³Amint Jézus látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült.

³⁴„Hová tettétek őt?” - kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.”

³⁵Jézus könnyekre fakadt.

³⁶„Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.”

³⁷Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?”

³⁸Lázár feltámasztása. Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt.

³⁹„Vegyétek el a követ”, szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

⁴⁰Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”

⁴¹Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.”

⁴³E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

⁴⁴A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel őt, hogy járni tudjon.”

⁴⁵A főtanács határozata Jézus ellen. Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett és hittek benne.

⁴⁶Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett.

⁴⁷A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel.

⁴⁸Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.”

⁴⁹Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt:

⁵⁰„Ti nem értetek semmit. Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.”

⁵¹Ezt azonban nem magától mondotta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért.

⁵²De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse.

⁵³Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.

⁵⁴Jézus Efraimban. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt.

⁵⁵Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megszenteljék magukat.

⁵⁶Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?”

⁵⁷A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse fel, hogy elfoghassák.