Hebrews 5
1 Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.
2 Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja.
3 Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia.
4 Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
5 Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek.”
6 Másutt pedig így szól: „Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.”
7 Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált.
8 Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.
9 Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
10 mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.
11 Buzdítás a tökéletességre. Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok.
12 Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre.
13 Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő.
14 A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.