1Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz,
2e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is.
3Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Felség jobbjára ült a magasságban,
4s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt. Az Újszövetség magasabb rendű az Ószövetségnél Krisztus személyének fölsége
5Krisztus kiválóbb az angyaloknál. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek?” Vagy pedig: „Én atyja leszek, ő meg a Fiam?”
6Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”
7Az angyalokról viszont: „A gyors szelek a te angyalaid, tüzes villámok szolganépeid.”
8Fiának ellenben: „Trónod, Isten, áll örök időre, királyi pálcád igazság vesszője,
9igazságot szeretsz, gonoszságot gyűlölsz, azért kent fel Isten, a te Istened, a vigasságnak olajával, minden barátaid felett.”
10Továbbá: „Kezdetben, Uram, a földet teremtetted, az egek a te kezedből születtek,
11elmúlnak mindezek, te megmaradsz, mint ócska köntös, úgy avulnak el,
12mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz, te pedig ugyanaz vagy, és éveid nem fogyatkoznak el.”
13Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.”
14Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget.