Acts 16
1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívó zsidó anyának, de pogány apának fiával.
2 A lisztrai és ikóniumi testvérek dícsérőleg nyilatkoztak róla.
3 Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá utitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette.
4 Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi preszbiterek által hozott végzéseket.
5 Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról - napra gyarapodott.
6 Mivel a Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frigián és a galaták földjén utaztak keresztül.
7 Mízia határához érve megkíséreIték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.
8 Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba.
9 Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy macedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: „Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!”
10 E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Macedóia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.
11 A filippi események. Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk,
12 másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Macedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk.
13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz.
14 A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait.
15 Házanépével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: „Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást.” S erővel rá is vett minket erre.
16 Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak.
17 Pált és minket követve így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.”
18 Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Ki is szállott belőle azonnal.
19 Amikor gazdái észrevették, hogy odavan a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az előljárókhoz.
20 A bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek az emberek zavart keltenek városunkban.
21 Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk.”
22 A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket.
23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk.
24 Az a kapott parancs értelmében börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta.
25 Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket.
26 Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek.
27 Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva - nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.
28 Pál azonban harsány hangon rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!”
29 Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához,
30 majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”
31 „Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házadnépével együtt üdvözülsz.”
32 Ezután hirdették neki és egész házanépének Isten igéjét.
33 Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt.
34 Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját.
35 Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Bocsásd el azokat az embereket.”
36 A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: „A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében.”
37 Pál azonban így válaszolt: „Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket.”
38 A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó.
39 Odasiettek tehát s bocsánatkérések közöt kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost.
40 A börtönból való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.