1Ikónium, Lisztra és Derbé. Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet.
2A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben.
3Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az arról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt.
4A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.
5Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket.
6Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe, s ezek környékére.
7Ott hirdették az evangéliumot.
8Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett.
9Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rá tekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon.
10Hangosan rákiáltott tehát: „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott és járni kezdett.
11Mikor a tömeg látta, hogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!”
12Barnabást Jupiternek nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Merkúrnak.
13Sőt a város előtt álló Jupiter - templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.
14Amint Barnabás és Pál apostol meglátta ezt ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak.
15„Emberek, mit csináltok? - kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van.
16Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék.
17Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt.”
18Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.
19Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióhiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták.
20De mikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útrakelt Derbébe.
21Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak.
22Az első missziós körút betejezése. Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniúmba és Antióhiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.”
23Minden egyház élére preszbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.
24Piszidián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak,
25majd pergei igehirdetésük után lementek Attáliába.
26Innét aztán Antióhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.
27Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját.
28Ezután jóideig a tanítványok körében tartózkodtak.