1A jótékonyság áldásai. A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom.
2Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a sokakat föllelkesített.
3Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok.
4Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti.
5Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna.
6Annyi bizonyos: „Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat.”
7Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.
8Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre.
9Hiszen ezt olvassuk az Írásban: „Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökre megmarad.”
10Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését,
11hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt.
12Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít.
13Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget.
14Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok.
15Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.