1Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába.
2Azt mondja ugyanis: „Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad.” Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja!
3Az apostol áldozatos élete. Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat,
4hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel, megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben,
5verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben,
6tisztaságban és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte szeretetben,
7igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő fegyverzetében,
8dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók, de mégis igazmondók,
9mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek, mint halálraszántak, de mégis élünk, mint összevertek, de belé nem haltak,
10mint szomorkodók, de mindig derűsek, mint szűkölködők, de sokat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan. Intések és óvások
11Óvás a pogány bűnöktől. Megnyílt az ajkunk és kitárult a szívünk felétek, korintusiak!
12Nem mi zárkóztunk el tőletek, ti nem nyitottátok ki szíveteket.
13Mint gyermekeimhez szólok: viszonozzátok hasonlóan és tárjátok ki ti is szíveteket!
14Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel?
15Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőknek a hitetlenekhez?
16Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: „Közöttük lakom és közöttük járok, Istenük leszek, ők meg az én népem.
17Ezért távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek.
18Akkor fölkarollak titeket, s atyátok leszek, ti meg fiaim és leányaim lesztek, mondja az Úr, a Mindenható.”