2 Corinthians 5
1 Mennyei honvágy. Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített.
2 Ezért is sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni.
3 Csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk.
4 Amíg tehát e sátorban lakunk, elnehezülten sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így a halandót elnyelje az élet.
5 Hiszen Isten, aki erre előkészített minket, a Lélek foglalóját adta nekünk.
6 Ezért tölt el bizalom, hiszen tudjuk, hogy míg testben élünk, távol járunk az Úrtól.
7 A hitben élünk ugyanis, nem a szemlélésben.
8 Ám bizalom tölt el, s jobban szeretnénk megválni a testtől és hazajutni az Úrhoz.
9 ***
10 Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki - ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.
11 Krisztus szeretete. Mivel az Úr félelmének tudatában élünk, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen Isten előtt ismertek vagyunk, s remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk.
12 Ezzel ismét nem magunkat akarjuk ajánlani, hanem módot adunk arra, hogy dicsekedhessetek velünk azokkal szemben, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában.
13 Ha ugyanis magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk; ha észnél vagyunk, értetek vagyunk.
14 Erre Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak.
15 Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.
16 A nagy kiengesztelés hirdetője. Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból tekintettük is, most már nem úgy tekintjük.
17 Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg.
18 Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát.
19 Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelte magával a világot s nem számítja be bűneinket, sőt ránk bízta a kiengesztelés igéjét.
20 Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel!
21 Ő „bűnné” tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben.