1Ezért, mivel már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénben,
2és elküldtük hozzátok Timóteus testvérünket, Krisztus hirdetésében Isten szolgáját.
3Erősítsen meg hitetekben és buzdítson, hogy senki meg ne tántorodjék a jelen szenvedések közt. Hiszen tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk.
4Amikor ugyanis még nálatok voltunk, előre megmondtuk, hogy megpróbáltatás vár ránk.
5Tudjátok, hogy úgy is történt. Ezért, mivel már nem bírtam tovább elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon nem vitt - e kísértésbe a kísértő, és fáradságunk nem veszett - e kárba?
6Timóteus jó hírei. Most azonban Timóteus visszatért tőletek és jó hírt hozott hitetekről, szeretetetekről, s arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt látni vágytok minket, mint ahogy mi is titeket.
7Ezért minden baj és szenvedés közt is megvigasztalt a ti hitetek, testvérek,
8s most az a gondolat éltet minket, hogy ti szilárdan álltok az Úrban.
9Hogyan is róhatnók le hálánkat Istennek azért a nagy örömért, amellyel miattatok örvendünk Isten előtt?
10Éjjel - nappal buzgón imádkozunk, hogy szemtől - szembe láthassunk és pótolhassuk hitetek hiányait.
11Isten, a mi Atyánk, és Urunk Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat!
12Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben, egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket.
13Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel. (Amen.)