1 Corinthians 15
1 Krisztus feltámadása. Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne.
2 Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké.
3 Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja.
4 Eltemették és harmadnapon feltámadt. Ez is az írás szerint.
5 Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek.
6 Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb ma is él, néhány pedig már meghalt.
7 Aztán Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak.
8 Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent.
9 Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem.
11 Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.
12 Ha Krisztus fel nem támadt volna. Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs feltámadás?
13 Ha nincs feltámadás, Akkor Krisztus sem támadt fel.
14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek.
15 Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust feltámasztotta, noha nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel.
16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, Akkor Krisztus sem támadt fel.
17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.
18 Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek.
19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.
20 Krisztus a holtak elsőszülöttje. Ám Krisztus feltámadt holtából, mint a holtak zsengéje.
21 Egy ember által jött halál, egy ember által jön a holtak feltámadása is.
22 Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek.
23 Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön.
24 Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, a miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt.
25 Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti.
26 Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”.
27 Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki.
28 Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.
29 A tagadás értelmetlensége. Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
30 Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen?
31 Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban.
32 Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak „együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!”
33 Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.
34 Legyetek józanok, amint illik és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.
35 A feltámadt test tulajdonságai. De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak fel a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő?
36 Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal.
37 Amit vetsz, nem növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb.
38 Isten pedig tested ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet.
39 Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé.
40 S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi.
41 Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól.
42 Ilyen a holtak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad fel.
43 Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el - erőben támad fel.
44 Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad fel.
45 Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi.
47 Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei).
48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
49 Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.
50 A jövendő átalakulás és a végső győzelem. Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.
51 nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk,
52 hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak fel, mi pedig eltávozunk.
53 Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.
54 Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, Akkor válik valóra az Írás szava:
55 „A győzelem elnyelte a halált: halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?”
56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57 De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által.
58 Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.